Besurrant, és becsukta maga mögött az ajtót. Átvizsgálta a szobát, hogy megbizonyosodjon róla, kettesben vagyunk, és leült mellém az ágyra.
Azt mondta, bocsánatot akar kérni az anyjáért és azért, amit a samponról mondott. Mondtam neki, hogy ne aggódjon emiatt.
De ragaszkodott hozzá, hogy ez nem rendben van. Düh villant fel a szemében, miközben azt mondta, ez az én házam.
Azt mondta, az anyja úgy viselkedik, mintha vendég lennék, aki kihasználja a vendégszeretetét. Gyengéden fejeztem be a mondatát.
Skyler bólintott, és harapdálta az ajkát. Azt mondta, beszélt az apjával, de ő csak elhessegte.
Azt mondja, minden rendben van, és szeretek gondoskodni róluk. Sóhajtottam, mert Phillip az önbecsapás mestere volt.
Megfogtam a kezét, és azt mondtam, hogy néha könnyebb az embereknek figyelmen kívül hagyni a problémákat. Az apja jó ember, de fél a konfliktustól.
Egyenesen a szemembe nézett. Megkérdezte, miért engedem, hogy így bánjanak velem, amikor az én lakásomról van szó.
Megráztam a fejem, és megkérdeztem, hogy kidobjam-e mindet. Azt mondtam, ők a családom, és csak az engem, ami még megmaradt.
Skyler megölelt, és az arcát a vállamhoz nyomta. Váratlanul megemlítette, hogy leírta a mentőszolgálatról írt történeteimet.
Beszélt a nehéz döntésekről és az életekről, amiket megmentettem. Azt mondta, hogy olyan bátor vagyok, és megkérdezte, mi történt azzal a nővel.
Nem tudtam, hogyan válaszoljak. Elgondolkodtam, hová ment az a nő, aki habozás nélkül berohant az égő épületekbe.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
