Megnéztem az esküvőnk fotóit, ahol George és Phillip született. Láttam az első lépéseit, az iskolai napjait és a diplomaosztását.
Volt egy fotó, amin bemutatott minket Melindának, amikor fiatalok és boldogok voltak. Aztán ott voltak Skyler babafotói és Jace-é.
Az utolsó képeken George-dzsal ősz hajú, de még mindig élénk volt. Ki gondolhatta volna, hogy egy szívroham ilyen hirtelen elveszi?
Halála után kitartottam. Még két évig dolgoztam a sürgősségi szolgálatnál, mielőtt nyugdíjba mentem.
Néhány hónappal később Phillip elvesztette mérnöki állását. Azonnal felhívott.
Megkérdezte, hogy legfeljebb egy évig maradhatnak-e nálam, amíg talpra állnak. Természetesen beleegyeztem, mert nem utasíthattam vissza az egyetlen fiamat.
Eladták a házukat, hogy kifizessék adósságaikat, amelyek főként szerencsejáték-adósságok voltak. Phillipnek problémája volt a sportfogadással.
Beköltözött, és egy autóalkatrészgyárban kapott operátori állást. Ez nagy visszalépés volt a fizetésben.
Melinda a mosodában maradt. Alig tudtak megélni a megélhetésüket, épp annyit, hogy szükségletekhez és a gyerekek oktatásához juthassanak el.
Sosem kértem tőlük bérleti díjat, csak a saját részeiket kértem a közüzemi díjakból. De fokozatosan és alattomos módon minden megváltozott.
Melinda elkezdett parancsolni nekem a saját konyhámban, és átrendezte a bútorokat. Ő kritizálta a szokásaimat, míg Phillip csendben maradt.
Eleinte próbáltam óvatosan kitartani a határaimat, de minden alkalommal hidegháborúval végződött. Így elkezdtem engedni a kisebb dolgokban, majd nagyobb dolgokban.
Elrejtettem az albumot, miközben Skyler kopogott. Korábban tért vissza, mint várták.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
