Színlelt mosollyal fordultam hozzá, és azt mondtam, van egy új könyvem, amit békében szeretnék olvasni. Melinda elővett egy joghurtot a hűtőből, és azt mondta, ez nagyszerű.
Ezután megemlítette, hogy észrevette, hogy újra használom a francia samponját. Megkért, hogy ne nyúljak hozzá, mert drága volt, és kifejezetten a haja miatt vette.
Nem nyúltam a samponjához, mert volt egy saját hagyományos szupermarket márkám. De nem volt értelme vitatkozni vele.
Bocsánatot kértem, és azt mondtam, hogy nem fogom újra megtenni. Úgy fogadta el a bocsánatkérésemet, mint egy királynő, aki tisztelgést kap, és leült Phillip mellé.
Úgy kezdtek beszélgetni az esti terveikről, mintha már nem lennék a szobában. Befejeztem a teámat, betettem a csészét a mosogatógépbe, mielőtt visszavonultam a hálószobám menedékébe.
Ahogy elhaladtam Jace kissé résnyire nyílt ajtaja mellett, halk zenét hallottam. Reggeli után rögtön visszatért a szobájába.
Az unokám egy játékba merült, vékony vállai feszültek. Megkérdeztem, hogy ma sétálni akarna-e, mert szép idő volt.
Megfordult, és egy pillanatra levette az egyik fejhallgatót. Azt mondta, nem tud, mert egy online verseny van.
Mondtam neki, hogy értem, és utoljára próbálkoztam egy mosolyt. Bólintott, és visszahúzta a fejhallgatót.
Régen mindig sétáltunk. Megmutattam neki a növényeket, és meséltem neki történeteket a nővéri koraimból.
De az elmúlt évben visszavonult a virtuális világba. Ezt választotta a lakásunkban lévő állandó feszültség helyett.
Nem hibáztattam őt. Vissza a szobámba, elővettem egy régi fotóalbumot az éjjeliszekrényemről.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
