Becsuktam a szemem.
“Akkor igen. Hozzád megyek feleségül.”
Noah-t aznap délután felvették elő-műtét kezelésre. Hamarosan visszatért az arcára, és az orvos azt mondta, hogy részt vehet az esküvőn, amíg nem marad sokáig, majd rögtön visszajött.
Fehér rózsák szegélyezték a kastély pompás lépcsőjét. Újságírók gyűltek a kapuk előtt, és “a milliomos titokzatos menyasszonyáról” fényképeztek.
Egy egyszerű elefántcsontszínű ruhát viseltem, amit Arthur szabója sietett el éjszakára.
Noah mellettem állt tengerészkék öltönyben, mosolyogva, mintha valami csodálatos történne. Fogalma sem volt, hogy csak azért egyeztem bele a házasságba, hogy megmentsem őt.
Arthur gyerekei végig mérgesen néztek rám a ceremónia alatt, és amilyen gyorsan tudták, elmentek.
Aznap este Arthur bevezetett az irodájába, és becsukta mögöttünk az ajtót.
“Az orvosoknak már megvan a pénzük” – mondta. “Most végre megtudhatod, mire is jelentkeztél valójában.”
A gyomrom összeszorult, amikor egy vastag mappát csúsztatott a polírozott asztalon.
“Nyisd ki,” mondta halkan.
Remegő kézzel felemeltem a takarót.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
