A mappa tele volt jogi dokumentumokkal. Az első oldalon a nevem félkövér fekete betűkkel jelent meg Eleanor mellett.
“Most már Eleanor törvényes gyámja vagy,” mondta Arthur. “És az egész hagyatékom végrehajtója. Megváltoztattam a végrendeletemet, hogy te kapd a legnagyobb részt.”
Rá meredtem, nem tudtam rendesen lélegezni.
“Miért tennéd ezt?”
“Mert tudom, mit terveznek a gyerekeim,” mondta. “És nem engedem, hogy nyerjenek.”
“Tudom, hogy az örökségért harcoltak,” mondtam halkan.
Arthur bólintott. “Úgy osztják meg a birtokamat, mintha már halott lennék. De ennél rosszabb. Vivien azt akarja, hogy Eleanor-t a legolcsóbb létesítménybe küldje, amit csak talál. Hallottam, ahogy a nővéremet ‘terhnek nevezte, aki elszívja az örökséget.'”
Az egyik kezemmel befogtam a számat.
“A gyerekeim arra várnak, hogy meghaljak, hogy hasznot húzzanak belőle, és eldobják Eleanort,” folytatta. “De te nem úgy gondolkodsz, mint ők. Te—”
Az iroda ajtaja hirtelen csapódott ki.
Vivien berontott két sötét öltönyös férfival, aktatáskák az oldalukon lengetve.
“Vivien, mit csinálsz?” Arthur követelte.
Rám mutatott. “Te aranyásó. Pontosan tudom, mit csinálsz, és nem engedem, hogy manipuláld apámat, hogy aláírja a vagyonát. Az ügyvédeim már előkészítettek egy petíciót. Idősek bántalmazása. Túlzott befolyás.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
