De nem volt több idő.
Befejeztem a hívást, és lesüllyedtem Arthur folyosóján lévő márványpadlóra. Tíz perccel később ott talált engem, a botja halkan kopogott a csempén.
“Mi történt?” kérdezte.
“Fiam,” suttogtam. “Előretolják a sebészet. Nem tudom kifizetni. Sosem fogom tudni kifizetni.”
Hosszú pillanatig csendben maradt.
Aztán olyan sokkolót mondott, hogy azt hittem, félreértettem.
“Vegyél feleségül. A fiad megműtőzik, én pedig olyan feleségem, akit a gyerekeim nem tudnak irányítani.”
Megráztam a fejem, miközben a könnyek végiggördültek az arcomon. “Nem leszek az a nő.”
“Még csak azért sem, hogy megmentsd a fiadat?”
Aznap este elhagytam a kastélyt, miközben a szavai visszhangoztak a fejemben.
Éjfél körül vissza kellett vinnem Noah-t a kórházba. Az orvosok stabilizálták, de figyelmeztetésük egyértelmű volt: a műtét nem várhat tovább sokáig.
Másnap reggel felhívtam Arthurt a kórház parkolójából.
“Ha igent mondok, a pénz ma a kórházba kerül.”
“Kész,” mondta.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
