“Asszonyom, ma délután vissza kell hívnunk Noah-t frissített vizsgálatokra és vizsgálatokra.”
“Igen,” mondtam gyorsan. “Igen, ott leszünk.”
Miután letettem a telefont, a homlokomat a hűvös tapétához nyomtam, és próbáltam levegőt venni.
Amikor megfordultam, Arthur a folyosó végén volt köpenyében, a botjára támaszkodva, és figyelmesen figyelt.
“Ki hív folyton és remegt a kezed?” kérdezte halkan.
Ekkor jöttem rá, hogy miközben néztem, ahogy a gyerekei a vagyonáért harcolnak, Arthur sokkal jobban figyelt engem, mint gondoltam.
“A kórházban,” vallottam be. “A fiamnak szívműtétre van szüksége. Sürgősen.”
“Áh.” Arthur arca meglágyult. “Sajnálom.” Megkopogtatta a kezét a saját mellkasán. “A szívem is összeszorolik. Hamarosan nekem is szükségem lesz gondozóra.”
“Elnézést, uram. Ha bármit tudok—”
“Arthur,” javította ki gyengéden. “Hívj Arthurnak.”
Másnap reggel ismét hívott a kórház.
“Asszonyom, Noah legutóbbi vizsgálati eredményei jöttek. Előre kell halasztanunk a műtétet, és azonnal meg kell kezdenünk a műtét előtti kezelést. Meg tudod erősíteni a fizetést péntekig?”
Olyan szorosan fogtam a telefont, hogy az ujjaim fájtak.
“Péntek? Én—nekem több időre van szükségem.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
