Desiree gyakran látogatta meg a nagymamámat, süteményeket és történeteket hozott, amiket túl fiatal voltam ahhoz, hogy megértsem.
Évek óta nem láttam.
Amint rám szegeződött a tekintete, valami eltört benne.
Mintha túl sokáig tartott volna össze valamit.
“Kerestelek,” mondta halkan.
Mielőtt reagálhattam volna, átsétált a szobán, és megölelt.
Váratlanul értek.
Meleg volt. Ismerős.
És teljesen váratlan.
“Téged kerestelek.”
Ott álltam, először merevültem, majd lassan fölé hajoltam.
“Mi történik?” kérdeztem, amikor végre kihúzódott.
Desiree az arcomat tanulmányozta.
“Annyira hasonlítasz rá,” suttogta.
“Nana?” kérdeztem.
Bólintott, majd rápillantott a pult mögött álló férfira.
“Semmi baj, Samuel. Én intézem ezt. »
Gyorsan bólintott, szinte megkönnyebbülve.
“Mi történik?”
Összevonom a homlokát. “Miért hívott ‘mesternek’?”
Désirée lassan kifújja a levegőt. “Mert én birtokolom ezt a helyet és még három hasonló a város másik oldalán. Azt mondja, hogy inkább “mesterként” állok meg, nem főnökként. »
Ez önmagában meglepett, de nem annyira, mint ami utána történt.
Desiree tekintete a nyakláncra esett.
“Ezért,” mondta halkan hangon, “téged kerestelek.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
