Ez önmagában is meglepett.
“Miért?”
Desiree habozott, majd intett egy székre. “Ülj le. Kérlek. »
Valami a hangjában arra késztetett, hogy megfigyeljek.
Leültem.
Ő elült előttem, összekulcsolva a kezét.
“Amit el fogok mondani… A néhai nagymamád sosem volt alkalma elmagyarázni neked. »
Leültem.
“Nem volt a biológiai nagymamád,” mondta halkan Desiree.
“Nem. Ő nevelt fel. Ő… »
“Tudom,” mondta gyorsan Desiree. “És ő is szeretett téged.”
“Szóval mit ÉRTESZ ez alatt?”
Desiree lassan lélegzetet vesz.
“Évekkel ezelőtt a nagymamád megtalált téged.”
Az agyam kiürült.
“Hogy megtaláljon?”
“Az a rész valódi volt.”
“A bokrokban,” mondta halkan Desiree. “Egy sétáló ösvény közelében, amin hazajutott. Baba voltál, szépen becsomagolva, és nyaklánc volt a nyakadban. »
Ránéztem.
“Ez nem lehetséges.”
“Az,” mondja. “Ő volt az, aki először hozzám hozott el. Nem tudta, mit tegyen. Nem voltak szavak, nem voltak személyazonossági papírok. Csak te… és ezt a nyakláncot. »
Lenéztem, a szívem hevesen vert.
“Ez nem lehetséges.”
“Megpróbálta megtalálni a családodat,” folytatta Desiree. “Mindketten megcsináltuk. Átnéztük a jelentéseket, kérdéseket tetettünk fel, és minden lehetséges nyomot utánanéztünk. De semmi sem egyezett meg, főleg részletek vagy név nélkül. »
“Szóval engem választott?”
“Mindent szabályos módon tett,” mondja Desiree.
Összeszorult a torkom.
“Miért nem mondta el nekem?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
