Összeszorult a gyomrom.
“Honnan szerezted ezt?”
“Hamisítvány?” kérdeztem aggódva.
Remegő lélegzetet engedett ki.
“Nem. Ez… Ez egy igazi. »
Mielőtt válaszolhattam volna, remegő ujjaival elővett egy vezeték nélküli telefont, és megnyomta a gyorstárcsázás gombot.
“Megvan,” mondta gyorsan, amikor valaki válaszolt. “A nyaklánc. Itt van. »
Hideg érzés kúszott a gerincembe.
“Kit hívsz?” kérdeztem, hátralépve egy lépést.
A kagylót betakarta, tágra nyílt szemekkel.
“Mademoiselle… A mester már 20 éve keres téged! »
A pulzusom felgyorsult.
“Kit hívsz?”
Mielőtt megkérdezhettem volna, mit jelent ez, egy zár kattant a bemutatóterem mögött.
Kinyílt a hátsó ajtó.
És amikor megláttam, ki lépte át rajta, ugrottam.
“Kívánatos?!”
Természetesen idősebbnek tűnt. Az idő meglágyította az arcának kontúrjait, és ezüstöt adott a haján. De úgy viselkedett, mint az emlékeimben: a háta egyenes, összeszedett, könnyedén elegáns.
Ő volt a nagymamám legjobb barátnője!
Idősebbnek tűnt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
