“Eleinte kerültelek,” ismerte be Caleb. “Minden alkalommal, amikor rád néztem, a tűzre gondoltam.”
De végül elkerülhetetlenné vált.
Órák. Folyosók. Focimeccseket. Csoportos projektek.
És valahol útközben a bűntudat valami mássá vált.
Aztán Caleb bevallott valamit, amire sosem számítottam.
A bál előtt hallotta, ahogy több srác viccel, hogy senki sem kérne táncolni.
“Rádrontottam rájuk. Az egyikük majdnem megütött.”
Taylor csendben állt mögöttünk, hallgatta.
Caleb folytatta: “Nem azért kértelek, hogy táncolj, mert sajnáltalak. Azért tettem, mert elegem lett abból, hogy úgy teszek, mintha nem törődnék veled.”
Ez teljesen váratlanul ért.
Elmagyarázta, hogy miután hazavitett, elment Taylor házához, mert a szülei eltűntek, és tanácsra van szüksége, hogy végre elmondja az igazat.
“Ma beszélgetni akartam veled.”
Hosszú pillanatig bámultam őt, mielőtt végül feltettem a kérdést, ami még mindig a legjobban zavart.
“Miért tenne ilyet Mason?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
