Caleb lassan megrázta a fejét.
“Őszintén szólva nem tudom.”
Aztán az arckifejezése kissé megváltozott.
“De talán ideje, hogy magunk is kérdezzük meg tőle.”
Egy órával később Caleb elvitt minket egy két városra lévő büntetés-végrehajtási intézetbe.
Taylor az autóban maradt, míg Caleb és én bementünk látogatásra.
Az egész út alatt a gyomrom görcsös maradt.
Egy részem arra számított, hogy Mason félelmetesen fog kinézni mindazok után, amiket róla hallottam.
Ehelyett, amikor belépett a látogatói szobába, csak kimerültnek és idősebbnek tűnt, mint kellett volna.
Amint meglátott, hogy Caleb mellett ülök, teljesen elkomorult az arca.
Eleinte senki sem szólt. Aztán előrehajoltam, és megkérdeztem az egyetlen dolgot, ami igazán érdekel.
“Miért tetted?”
Mason hosszú másodpercekig bámulta az asztalt, egyértelműen rájött, hogy már nincs rejtőzködés.
“Nem volt szándékos. Tizennégy évesen éjszaka lopakodtam a környékeken ostobaságokat csinálva. Aznap este észrevettem a kerti törpét a házad előtt, és odamentem megnézni. Aztán láttam, hogy a konyhaablak kinyílik.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
