Ez a részlet számított.
Többet, mint gondolta.
Amikor a múlt nem hajlandó eltűnni
Felismerte a leírást.
Nem azonnal.
De elég ahhoz, hogy valami nyugtalan letelepedjen a mellkasában.
Valaki, aki korábban.
Valaki, akinek már nem kellett volna a jelenének része lenne.
Victor előrehajolt.
“Mi mást?”
Emily egy pillanatra lehunyta a szemét, koncentrálva.
“Folyton nézte az óráját… és telefonon beszélgetni. Mondott valamit az időzítésről. Mintha mindennek a megfelelő pillanatban kellene történnie.”
Időzítés.
Tervezés.
Precizitás.
Ez nem véletlenszerű volt.
Ez megszervezett volt.
A felismerés
Victor lenézett az érintetlen tányérra.
Néhány pillanattal ezelőtt nem volt több, mint egy étkezés.
Most már valami egészen mást jelentett.
Egy üzenet.
Egy próba.
Egy figyelmeztetés.
Lassan eltolta tőle.
“Jól tetted, hogy idejöttél,” mondta.
Emily pislogott, meglepődve.
“Csak nem akartam, hogy megsérülj,” mondta halkan.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
