A szégyen elárasztó volt. Ez lett volna a mi pillanatunk, a tökéletes napunk, és Ed viccet csinált belőle.
A legrosszabb az volt, hogy úgy nevetett, mintha ez lenne a világ legviccesebb dolga.
Odament hozzám, levett egy gombóc mázat az arcomról, majd megnyalta az ujját.
“Mmm,” mondta elég hangosan, hogy mindenki hallja. “Szuper.”
Ekkor láttam egy mozgást a perifériás látóteremben.
Ryan hirtelen hátratolta a székét, és felállt, állkapcsa dühtől összeszorult. Az arca sötétebb volt, mint valaha láttam.
Mit tett ezután, senki sem tudta megjósolni.
Ryan néhány gyors lépéssel áthaladt a tánctéren. Mielőtt Ed reagálhatott volna, a bátyám megragadta a feje hátulján, és az arcát a torta maradékába nyomta.
De Ryan nem állt meg itt. Mélyen belenyomta Ed arcát a tortába, addig őrölte, míg Ed arcának, hajának és drága szmokingjának minden centiméterét vajkrémmel és morzsákkal borították.
Megdermedtem, teljesen megdöbbenve attól, amit láttam.
“Ez a legrosszabb ‘vicc’, amit ki tudtál találni,” mondta hangosan Ryan. “Megaláztad az új feleségedet a családja és barátai előtt az egyik legfontosabb napján.”
Ed hebegte, próbálva letörölni a tortát a szeméről és a szájáról. A hajából a máz csöpögött a megviselt szmokingkabátjára.
De Ryan még nem végzett le. Undorral nézett Edre. “Most jól érzed magad? Hogy a saját arcodat belenyomják a tortába? Mert pont így éreztetted Lilyt. »
Aztán Ryan felém fordult, arckifejezése meglágyult, amikor meglátta az arcomat.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
