“Lily,” mondta halkan, “gondold át alaposan, ha tényleg az életed hátralévő részét valakivel akarod tölteni, aki nem tisztel téged vagy a családunkat.”
Ednek végül sikerült egyenesen állnia, a torta még mindig a ruhájára tapadt. Az arca vörös volt, akár zavarban, akár dühben. Nem igazán tudom kitalálni.
“Tönkretetted a nővéred esküvőjét,” motyogta, vádoló ujjával Ryanre mutatva.
Ez volt a végső csapás.
Ed szó nélkül a kijárat felé indult, magára hagyva egy tortamorzsát. A nehéz ajtók csapódtak be, és elment.
Ryan azonnal mellé jött. “Gyere,” mondta halkan, “mi megtisztítunk.”
Elkísért a női mosdóba, valahogy talált hajgummit és nedves törölközőt. Miközben eltávolítottam a fagyot az arcomról és a hajamról, ő az ajtó előtt őrködött.
“Sosem engedem, hogy bárki így bánjon veled,” mondta halkan, amikor kiléptem. “És tudod, ha apa itt lenne, pontosan ugyanezt tette volna.”
Abban a pillanatban Ryanre néztem. A ujjpercei még mindig feszes voltak, állkapcsa pedig még mindig a védelmező harag szorította. A bátyám próbálta megakadályozni, hogy tönkretegye az esküvői napomat. A bátyám volt az, aki mindent megtett, hogy megvédje a kishúgát.
“Köszönöm,” suttogtam, még fontosabb, mint valaha. “Jól tetted, Ryan. Minden történt ellenére megvédtél engem, amikor magam nem tudtam megcsinálni. Sosem fogom elfelejteni, amit ma értem tettél. Nagyon köszönöm, tényleg. »
De aztán a valóság rám ért. “Még el kell döntenem, hogy megéri-e ezt a házasságot folytatni az események után.”
A fogadás vőlegény nélkül zajlott.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
