Aztán eljött az idő, hogy felvágjuk a tortát.
Hetek óta várom ezt a pillanatot. Láttam őt filmekben, magazinokban és a Pinteresten.
Elképzeltem, hogy Ed és én együtt állunk, kezeink a kés nyeltyűn, és elvágjuk azt a tökéletes első szeletet. Talán ad egy kis harapást nekem, és én nevettem, miközben letöröltem a morzsákat az ajkáról.
Ehelyett Ed csintalan pillantással mosolygott rám, amit fel kellett volna ismernem, hogy problémás.
“Készen állsz, kicsim?” kérdezte, miközben a keze az enyémet a késre takarja.
“Készen állok,” válaszoltam, mosolyogva rá.
Összevágtunk, és épp a pincérhez nyúltam, amikor Ed hirtelen megragadta a fejem hátulját, és az egész arcomat belenyomta a tortába.
A tömeg megugrott.
Hallottam anyám lélegzetét, valaki ideges nevetését, és az emberek székeinek nyikorgását, ahogy kényelmetlenül mozognak.
És csak így tönkrement a gyönyörű fátyolom.
Vajakrém krém borította az arcomat, a hajamat és a ruhám felsőjét. A gondosan felvitt sminkem teljesen tönkrement. Nem láttam semmit a vastag torta és máz réteg alatt.
Ott álltam, teljesen megalázva. Egy gombóc jelent meg a torkomban, és úgy éreztem, mindenki előtt sírni fogok.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
