A pálya többi része örökkévalóságig tartott. A testem kiabált velem, de a befejezés volt az egyetlen, ami logikusnak tűnt, így amikor végeztem, félretettem a csípőt, letöröltem a kezem a rövidnadrágommal, és próbáltam nem észrevenni, mennyire homályos a látásom.
“Makacs vagyok, azt hiszem.”
Mrs. Higgins megszorította a kezem, az övé meglepően határozott volt. “Jó lány vagy, Ariel. Ne felejtsd el. Furcsa intenzitással nézett rám, mintha megjegyezné az arcomat. “Ne hagyd, hogy ez a világ elvegye tőled ezt.”
Próbáltam viccelődni. “Ha a világ bármit is akar tőlem, várniuk kell, amíg szundikálok.”
Mosolygott. “Pihenj jól, drágám.”
Hazafelé fogadtam, hálásan az árnyékért. Aznap este az ágyban feküdtem, a kezem a hasamon volt, és a mennyezet repedéseit bámultam. Egy pillanatra könnyebbnek éreztem magam.
“Pihenj jól, drágám.”
***
Egy szirén ébresztett fel hajnalban. Kék és piros fények szűrődtek át a redőnyökön, pánikba festve a szobám falait. Egy őrült pillanatra azt hittem, talán Lee visszatért, hogy bajt csináljon, vagy hogy a bank már ott van, hogy elvegye a házat.
Amikor felvettem az első mellényt, amit találtam, és kimentem, az utca igazi cirkusz volt.
Két járőrautó, egy seriff 4×4-es autója, szomszédok összegyűltek a gyepen, arcuk kíváncsiságtól összehúzódott. Egy hajtincset tettem a fülem mögé, és kiléptem a verandára, próbáltam bátrabbnak tűnni, mint én.
Az utca igazi cirkusz volt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
