Ez elég volt.
Nem hangos. Nem drámai.
Csak egy halk kattanás a fejemben.
Elővettem a telefonomat, és felhívtam Marisolt, a helyszín vezetőjét. Vivian felém rontott, de Mark elé lépett anélkül, hogy hozzáért volna.
Marisol válaszolt a második csörgésnél. “Claire, minden rendben?”
“Nem egészen,” mondtam. “Kérem, szüneteltesse az összes szolgáltatást, ami a Beaumont esküvőhöz kapcsolódik, amíg meg nem érkezek az irodába.”
Vivian felkiáltott: “Ezt nem teheted!”
Marisol hangja határozottsá vált. “Claire a szerződéses fél. Követjük az ő engedélyét.”
A koszorúslányok suttogni kezdtek.
Daniel megragadta Vivian karját. “Azt mondtad, a szüleid fizettek.”
Vivian szemei elpillantottak.
Apám hirtelen kisebbnek tűnt.
Mondtam: “Nem. Mindenkinek mást mondott. Így élnek túl az olyanok, mint ő.”
Vivian közelebb lépett, hangja méregcsöpögött. “Szerinted ez tesz hatalmasá? Még mindig te vagy a szomorú idősebb nővér, aki figyelmet kap, mert senki sem választ téged.”
Mark keze megtalálta az enyémet.
Nem volt szükségem megmentésre. De imádtam, hogy mégis ott állt.
“Óvatosan,” mondtam.
Nevetett. “Vagy mi van?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
