Gipszbe tekerték a lábamat, és azt mondták, hetekig nem tudok súlyt tenni rá segítség nélkül. A terhesség és a sérülés között mindenképpen segítségre lenne szükségem a közlekedéshez.
Folyton kérdeztem, hogy a baba jól van-e.
Albert végig bosszúsnak tűnt a kilépés során, mintha a sérülés nála történt volna, nem velem.
***
Amikor hazaértünk, sötét volt kint.
A bejárathoz vezető lépcsők hirtelen lehetetlennek tűntek megmászni. Ott álltam, a korlátot szorongatva, ügyetlenül egyensúlyoztam az egyik lábamon, mankók a karjaimban süllyedtek.
“Albert,” mondtam halkan, “kérlek, segíts felmenni.”
A lépcsőre meredt, majd összevonta a szemöldökét, miközben rám nézett.
“Nem kockáztathatom, hogy lehúzzam a hátam.”
A lépcsők a bejárathoz hirtelen lehetetlennek tűntek.
Eleinte azt hittem, a férjem viccel.
“Mi?”
“Az utazásom a barátokkal holnap lesz. Ha megsérül a hátam, miközben téged cipelek, az egész hétvége tönkrevan. »
Őszintén szólva, nem értettem, amit hallok.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
