“Én elintézem.”
Az első dolog, amit tettem, az volt, hogy megérintettem a hasamat.
A baba.
Felhívtam Albertet.
A szeme rám esett, a földön.
“Komolyan?” motyogta. “Mit csináltál megint?”
“Megcsúsztam,” kiáltottam, még mindig a hasamon tartva, és féltem a baba miatt. “Azt hiszem, eltört a lábam.”
Albert megdörzsölte a homlokát, mintha valami fontosat közbeszakítottak volna.
“Úristen… »
***
A mentőút a kórházba végtelennek tűnt. Minden akadály az úton végighúzta a lábamon a fájdalmat, és pánikot a mellkasomba. Folyton kérdeztem, hogy a baba jól van-e. Senki sem akart semmit mondani, amíg a vizsgálatok el nem fejeződtek.
***
A kórházban jobban lélegeztem, amikor megerősítették, hogy a fiunk rendben van, de a lábam nem. Az orvos megerősítette, hogy törés van a bokám közelében.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
