Emlékeztem Susan fáradt arcára, az óvatos beszédre. “Egyedül hagytad őt, hogy kezelje magát.”
“Tudom,” suttogta. Ez a bűntudat sosem múlt el.
“És mégis, hozzám mentél feleségül,” mondtam. “Új életet építettél.”
“Nem terveztem,” mondta gyorsan. Évekkel később találkoztam veled. Meggyőztem magam, hogy ez más; hogy ha következetes, hűséges és őszinte veled, valahogy jóváteheti a múltat.
“De nem voltál őszinte,” mondtam.
Bólintott. “Féltem. Attól féltél, hogy úgy látsz engem, mint egy fájdalmas menekülő ember.”
Egy rövid, keserű nevetés tört ki belőlem. “Látok egy férfit, aki menekült a felelősség elől.”
Könnyek gyűltek a szemébe. “Sajnálom.”
És meglepetésemre elhittem neki.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
