“Mara,” mondta halkan, “lehúzta rólad a takarót?”
Colinra néztem.
A szemei figyelmeztettek.
Egyszer egyszer figyelmen kívül hagytam őket.
“Igen.”
Anya egy pillanatra lehunyta a szemét.
Aztán elővette a telefonját.
Colin előrelépett. “Mit csinálsz?”
“Először Dr. Whitman rendelőjét hívom. Aztán, attól függően, mit mond a lányom legközelebb, talán a rendőrség.”
“A rendőrség?” csattant oda. “Egy takaróért?”
“Azért, mert veszélyeztettek egy gyógyuló sebészet” – mondta. “Megfélemlítésre. Bármi mást is szégyellett, hogy elmondja nekem.”
Ez a szó valamit megtört bennem.
Szégyelltem.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.