“Rakott ételeket és levest hoztunk. Ma reggel írtam neked, hogy segíteni jövünk.”
Ránéztem.
Colin elfordította a tekintetét.
Ashley hangja remegett. “Azt mondtad, Mara ragaszkodott hozzá, hogy házigazda legyen. Azt mondtad, azért akar mindenkit itt látni, mert unatkozik.”
Anyám állkapcsa megfeszült.
“Az a hazugság visszajuttathatta volna a kórházba.”
Colin felemelte a kezét. “Mindenki nyugodjon meg.”
Anya a folyosóra mutatott. “Nem. Te nyugodj meg máshol.”
Most már kétségbeesetten nézett rám – de nem szeretettel. Egy ember pánikjával, aki elveszíti az irányítást a történet felett.
“Mara, mondd meg nekik, hogy ez félreértés.”
Eszembe jutott az éjjeliszekrény elbocsátási utasításai. Minden alkalommal eszembe jutott, amikor lustának nevezett, amikor a fájdalom elrabolta a lélegzetemet. Arra gondoltam, hogy úgy dobta rám a köpenyem, mintha személyzet lennék, nem a felesége.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
