“Claire, nézd,” mondta. “Ez az a ruha, amit szeretnék.”
A képernyőjén egy ruha volt, ami úgy nézett ki, mintha egy couture magazinból származna – elefántcsont selyem, testhez szabott fórika, finom csipkéj, látványos vonat.
“Meg tudnád varrni nekem?” kérdezi remekkel teli.
Fotózást tanultam. Gyönyörű és bonyolult volt, mint egy nő elméje.
“Ez nem egyszerű ruha, Soph.”
“Tudom,” mondja gyorsan. “Ezért akarlak téged. Jobban bízom benned, mint bármelyik szalonban. Fantasztik vagy. »
“Ezért akarlak téged.
Jobban bízom benned.
Csodálatos vagy. »
Haboztam, mert az esküvő két hónap múlva volt, és a napirendem már így is kegyetlen volt, de ő volt a legjobb barátom.
“Rendben,” mondtam végül. “Meg fogom csinálni.”
Az arca felderült. “Köszönöm! Rengeteg pénzt spórolsz nekem. Mindent kifizetek, ígérem. Csak jelenleg nem tudom megtenni az önleg és egyéb dolgok miatt. De ha a ruha elkészül, teljes egészében kifizetem. »
Hittem neki.
Aznap este, munka után, miután anyukámhoz beszéltem, muszlint terítettem a kis konyhaasztalomra, és elkezdtem mintákat rajzolni.
“Annyi pénzt spórolsz nekem.
Mindent kifizetek, ígérem. »
Vettem anyagot, csipkét, kereteket, cipzárokat, és többet kértem, mint amennyit akartam a hitelkártyámról, ami majdnem tele volt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
