Odamentem az asztal fejéhez, és leültem.
“Jó reggelt,” mondtam nyugodtan. “Különösen neked, Alejandro, Fernanda és Doña Rebeca. Meglepődsz, hogy az a ‘szegény, terhes teher’, akit múlt héten kidobtál, az, aki kifizette a fizetésedet?”
Alejandro megrázkódott, hangja megtört. “Victoria… Mi ez? Te vagy a tulajdonos?”
“Igen,” válaszoltam. “Elrejtettem a kilétemet, hogy lássam, a szerelmed valódi-e. De megmutattad nekem az igazságot – szeretted a pénzt és a státuszt. És minden, ami volt… Megadtam neked.”
Doña Rebeca térdre esett, sírva. “Bocsáss meg nekünk! Család vagyunk! Az a baba az unokám!”
“Unoká?” mondtam hidegen. “Nem te voltál az, aki tehernek nevezte?”
Vettem egy mappát az igazgatótól.
“Mr. Salazar, folytassa.”
Bólintott.
“A vezérigazgató parancsára Alejandro, Fernanda és Doña Rebeca azonnal elbocsátásra kerülnek. A promóciót töröljük.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
