Aztán… Bementem.
Egy szabott fehér öltönyt viseltem, ami kiemelte a terhességemet, valamint gyémántékszereket, amelyeket a nagyapámtól örököltem. Minden lépés visszhangzott a csendes szobában.
Amikor Alejandro meglátott, a kávéscsészéje kicsúszott a kezéből, és összetört a padlón.
“V… Victoria?” dadogta.
Az anyja elsápadt. Fernanda hátralépett, és az asztalt szorította.
“Mit keres itt az a nő?” Doña Rebeca kétségbeten suttogta. “Biztonságiak, vigyétek el őt!”
De senki sem mozdult.
Ehelyett minden vezető meghajolt a teremben.
“Jó reggelt, vezérigazgató asszony,” mondták egyszerre.
Csend töltötte be a szobát.
Alejandro remegve összeesett a székében.
“Vezérigazgató…?” suttogta.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
