Remegő kézzel nyúltam a kötényem zsebébe. A telefonom. Szükségem volt a telefonomra.
– Hívom a rendőrséget – zokogtam.
David látta, hogy a képernyő felvillan. A szeme elsötétült.
„Add ide!”
Kikapta a kezemből a telefont. Nem csak elvette – eldobta.
Áthajította a konyhán. Az undorító reccsenéssel csapódott a túlsó falnak, és műanyag szilánkokra tört.
– Senkit sem fogsz hívni – suttogta David, fölém magasodva. – Fogd be a szád. Elállítod a vérzést. És bocsánatot fogsz kérni anyámtól, amiért tönkretetted a karácsonyomat.
3. fejezet: Az ügyvéd arroganciája
Saját vérem és meg nem született gyermekem maradványainak tócsájában feküdtem. A fájdalomnak meg kellett volna bénítania. A fizikai becsapódásnak eszméletlenné kellett volna tennie.
De valami más is történt.
A Thorne-család ébredeződni kezdett.
De Dávid épp az előbb ölte meg a gyerekemet.
A tüzet már nem lehetett elfojtani. Pokoli lángok tomboltak.
Abbahagytam a sírást. Véres kézzel letöröltem a könnyeimet.
Ránéztem Davidre. Ott állt, csípőre tett kézzel, arroganciát sugározva.
– Figyelj rám! – gúnyolódott David, és leguggolt mellém, hogy az arcunk egy vonalban legyen.
Ügyvéd vagyok. Az egyik legjobb. Ismerem a megye összes bíróját. Golfozom a seriffel. Ha megpróbálod bárkinek elmondani, elpusztítalak.
Mellkasba bökött.
A te szavad a miénk ellen. Anyám tanúskodni fog, hogy megcsúsztál. Mark… Mark nem látott semmit, ugye, Mark?
Az ajtóban álló Mark rémült arcot vágott. „Én… én nem láttam semmit.”
– Látod? – kérdezte David kegyetlen mosollyal, mint egy cápa. – Nincsenek tanúk. Bebörtönöztelek, Anna. Azt mondom, mentálisan labilis vagy. Szülés utáni pszichózisod van.
Bezárlak egy olyan kórterembe, ahol senki sem fogja hallani a sikolyodat. Soha nem fogsz megverni. Ismerem a törvényeket. Ismerem a kiskapukat.
Ránéztem. Tényleg ránéztem. Láttam az olcsó öltönyét. A kétségbeesett ambícióját. Lelkének kicsinyességét.
– Igazad van, David – mondtam. A hangom nyugodt volt, de nem remegett. – Ismered a törvényeket.
Feltúrtam magam, míg ülő helyzetben nem voltam, a szekrényeknek támaszkodva.
– De nem tudod, ki írta őket.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
