“Zárva vannak az ajtók?” kérdeztem.
“Igen.”
“Megsérültél?”
“Nem.”
“Van valaki a házban?”
“Nem.”
“Hol ülsz most?”
“A mosókonyhában.”
“Miért a mosókonyha?”
A válasza valamit összetört bennem.
“Mert van zára.”
Egyik kezemet a komódra tettem, hogy megnyugtassam magam.
“Hannah, figyelj rám alaposan. Nem vagy bajban. Jól tetted, hogy felhívtál. Segíteni fogok, és a telefonon maradok, amíg valaki biztonságban nem lesz veled.”
“Haragszol rám?”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
