“Nem,” válaszoltam. “Ez volt az ő tisztogatása.”
Anyám hangja elhalkult. “Nagymama vezette a családot a ceremóniára.”
Mömögömből nagymama megszólalt, mielőtt én volna megszólalnom.
“Margaret,” mondta kőkeményen nyugodtan, “ha a lányod engem akart volna a ceremóniáján, úgy kellett volna viselkednie, mint valaki, aki megáldást érdemel.”
Senki sem mozdult.
Anyám enyhén meginogott, mintha hangosan kimondva oldalra csapott volna.
Savannah sosem jött el. De a hívásai jóval azután is jöttek, hogy a jazztrió összepakolt, és a gyertyák alig égtek. Addigra senki sem érdekelt az asztalomban, hogy válaszoljon.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.