Daisy úgy kapaszkodott Claire kezébe, mintha a padló kinyílna alattuk.
“Anya,” suttogta, “Apa bántott?”
Claire leguggolt, és mindkét kezét megfogta.
Most a szíve hevesen vert. Az udvaron üvegmá változtatta magát. Bent, távol a tömegtől, érezte, ahogy a zúzódás kibontakozik az arccsontján. Érezte, hogy a fülében fagy van. Érezte, ahogy a régi tanulság előkúszik a múltból: maradj kicsi, maradj csendben, élj túl reggelig.
De Daisy figyelt.
Így Claire lélegzett.
“Igen,” mondta. “Igen.”
Daisy szeme újra megtelt.
Claire megszorította a kezét. “És ez helytelen volt. Nem a te hibád volt. Nem a születésnapod miatt volt. Nem azért, amit tettél, nem miatta. A felnőttek felelősek azért, amit csinálnak.”
“Apa haragszik rám?”
“Nem, drágám.” Claire nyelt egyet. “Apa haragszik a világra, amikor nem tapsol érte.”
Daisy mindezt nem értette, de elég megértette, hogy előrelépjen, és átölelje Claire nyakát.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
