A nővér szavai mindent megváltoztattak. Néhány pillanattal korábban Lydia úgy tűnt, mintha egy biztosan tört be a befelé. Most úgy nézett ki, mint aki egyenesen egy falnak futott, amit még nem látott. Caleb arca dühből zavartságra váltott, és Hannah látta benne a konfliktust – sokk, hűség, megaláztatás és félelem, ami összecsapódik.
“Milyen apasági szűrés?” kérdezte, Hannah felé fordulva.
Hannah erőltette magát, hogy levegőt vegyen, mielőtt válaszolt volna. “Abba, amibe a nővéred belelökött minket.”
Egy újabb összehúzódás tört elő, néhány másodpercre ellopva a hangját. Elena és az orvos elhelyezkedtek, átvezették őt rajta, míg Lydia az ajtó közelében mozdulatlanul maradt. Amikor a fájdalom annyira enyhült, hogy Hannah újra megszólalhasson, hangja vékony, de határozott volt.
“Három hónappal ezelőtt, anyád születésnapi vacsorája után Lydia sarokba szorított a konyhában. Azt mondta, hogy mindenki elhiggye, hogy megcsaltam, hacsak nem ismerem be, hogy a baba nem a tiéd.” Hannah nyelt egyet. “Mondtam, hogy aznap este jól vagyok, mert nem akartam újabb családi háborút. De utána eszkalálódott. Névtelen üzenetek. Hívások blokkolt számokról. Egy boríték a postaládánkonkon, benne csak egy nyomtatott idővonal az időpontjaimról.”
Caleb úgy nézett rá, mintha az elmúlt hónapok átrendeződnének a szeme előtt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
