“Lélegezz velem,” mondta Caleb, keze az övé köré fonódott, arca sápadt volt az aggodalomtól és szeretettől. “Nagyon jól csinálod. Csak maradj velem.”
Hannah bólintott, bár az izzadság égette a szemét, és minden izoma megfeszültnek érezte magát. Nyolc centiméterrel tágult, kimerült, és kapaszkodott abba a nyugalomba, amit hetek óta gyakorolt. Remélte, hogy csendes, bensőséges, biztonságos születés lesz. De mélyen belül tudta, hogy a béke nem jön könnyen – nem Lydia Mercer részvételével.
A sógornője az elmúlt négy hónapot azzal mérgezte, hogy minden családi összejövetelt utagolással. A baba korán született, jegyezte meg Lydia. A baba nem “nézett ki jól” az ultrahang kinyomtatványaiban, viccelődött Lydia. Caleb túl bizakodó volt, figyelmeztette Lydia. Eleinte Hannah próbálta figyelmen kívül hagyni. Aztán megpróbált vele érvelni vele. Végül rájött valami hidegebbre: Lydia nem akarja az igazságot. Kárt akart. Család
Egy újabb összehúzódás fogta meg. Hannah nyögött, és a nővér óvatosan igazította az infúzióját. A terem előtt léptek dübörgtek végig a folyosón.
Az ajtó kirobbant.
Lydia Mercer maszk nélkül berontott, táskája még mindig lógott a vállán, düh és diadal terült az arcán.
“Tudtam,” kiáltotta, egyenesen Hannah-ra mutatva az ajtóból. “Tudtam, hogy ezzel megpróbálod csapdába ejteni! Ez a baba nem a bátyámé!”
Minden megfagyott.
Caleb olyan gyorsan megfordult, hogy a széke majdnem megdőlt. “Lydia, mit a fenét csinálsz?”
De Lydia túllépett a szégyenen. “Ne tűnj megdöbbentetve. Mindenki ezen gondolkodik. A randikák nem egyeznek, és ő az elejétől fogva hazudott.” Közelebb lépett az ágyhoz, figyelmen kívül hagyva a nővért, aki elállta. “Tényleg azt hitted, hogy be tudod verni ezt a családot, miközben itt vagy áldozatnak tettél?”
Hannah teste remegett, nem csak a félelemtől. Számtalan módon képzelte el ezt a pillanatot, de hallani a vádat, miközben egy újabb összehúzódás épült benne, valószerűtlennek tűnt. Körülötte a szoba szorosabbá vált. A felelős nővér megjelent a folyosón. Egy másik nővér nyúlt az ajtó felé. Caleb felállt, döbbenten és dühösen.
“Most azonnal elmész,” mondta.
“Nem,” vágta vissza Lydia. “Nem, amíg valaki igazat nem mond.”
Ekkor Elena Ruiz nővér, aki a szülés nagy részében csendben maradt, olyan nyugalommal nézett Lydiára, mintha minden lehetséges módon tanúja volt a családok szétesésének, és már nem reagált a kegyetlenségre.
“Az igazság?” mondta Elena egyenletesen. “Mercer asszony, az igazság az, hogy a testvére hetekkel ezelőtt kérte az apasági szűrést ezek miatt a vádak miatt. A sógornőd azonnal beleegyezett. Az eredményeket a táblázatba zárták, csak szükség esetén hozták nyilvánosságra.”
Lydia arcáról elhalványult a színe.
Caleb a nővérre meredt. “Megvannak?”
Hannah lassan a párnára fordította a fejét, újabb fájdalomhullámon lélegzett, és találkozott Lydia tágra nyílt szemeivel.
“Igen,” suttogta Hannah. “Erre készültem.”
A szoba elcsendesedett, csak a monitor és Hannah egyenetlen légzése hallott.
Elena a kartont tartotta, és egyenesen Lydiára nézett. “És ha tovább kiabálsz, a biztonságiak eltávolítanak téged, mielőtt meghallanád azt a részt, ami elmagyarázza, miért sosem kellett volna belépned ide.”
Először a belépés óta Lydia féltnek tűnt.
És Hannah, a vajúdás közepén, rájött, hogy végre eljött az a pillanat, amitől félt.
Lydia akaratlanul hátralépett.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
