Hajnali 2-kor, az irodában rekedve, megnéztem a beszerelt rejtett babamonitort, hogy miért sír még mindig az újszülöttünk, és a b00d-m kihűlt. A képernyőn anyám berontott a baba szobájába, sziszegve: “A gyerekemből élsz, és még mindig panaszkodsz?”

Suttogva.

“Semmi baj… Nem fog elvenni tőlem.”

Közelebb léptem, a szívem hevesen vert.

Aztán megláttam őt.

Állva a konyhában.

Mateót tartva.

Lassan ringatja.

A pulton—

Egy pohár vizet.

És mellette…

Egy kis, összetört tablettát.

A vérem megfagyott.

“Mariana?” Mondtam óvatosan.

Megfordult.

Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.