“A Biblia,” suttogta. “Eleanor Bibliája… olvasd el…”
“Mi?”
Vivien egy pillanatra megdermedt, majd élesen ügyvédei felé fordult.
“Szerezd meg a dokumentumokat. Most.”
Felálltam, és a köztük és az íróasztal közé helyezkedtem.
“Egyetlen papírhoz sem nyúlsz ebben a szobában.”
Életemben először nem remegtem, mert féltem.
Remegtem, mert dühös voltam.
“Mozdulj,” sziszegte Vivien.
“Az apád ezen a padlón fekszik, az életéért harcol, te pedig papírmunkáért nyúlsz,” mondtam. “Valakit idősek bántalmazásával akarsz vádolni? Nézz magadra, Vivien.”
Szirénák üvöltettek a távolban. Valaki a személyzetből biztosan hallotta a kiabálást, és segítséget hívott.
Arthurt aznap este felvették az intenzív osztályra.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
