Egy héttel később Vivien előtt álltam a bíróságon. Arthur ügyvédje, Mr. Hensley, mellettem állt, egy bőrmappát szorosan a mellkasához szorítva.
“Tisztelt Bíróság,” mondta Vivien, “ez a nő a haldokló apámhoz ment feleségül a pénzéért. Egy sebezhető öregembert manipulált.”
“Tisztelt Bíróság,” mondta nyugodtan Mr. Hensley, “benyújthatom Mr. Arthur W. által aláírt dokumentumokat az esküvő előtt?”
A bíró bólintott.
“Ezek Eleanor gyámsági papírjai,” magyarázta Hensley. “És ez egy pecsételt levél, amit Mr. W. utasított, hogy csak akkor adjak át, ha a lánya pert indít.”
Vivien arca elsápadt.
“Az a levél nem elfogadható.”
“Hitelesített – mondta Hensley. “És ez Eleanor gondoskodását érinti.”
A bíró lassan kinyitotta, és olvasni kezdett.
“A lányom, Vivien áthelyezési papírokat készít a nővéremnek, Eleanornak, Eleanor beleegyezése nélkül. Azt tervezi, hogy az én otthonomból a legolcsóbb elérhető létesítménybe költöztetni, majd a megtakarításait arra használja, hogy megerősítse a saját igényét az én hagyatékomra.”
“Ez hazugság!” kiáltotta Vivien. “Eleanor még azt sem érti, mi történik.”
Hensley visszanyúlt a mappájába.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
