Ez elég volt.
Daniel soha nem kért tőlem, hogy változtassam meg az életemet. Egyszerűen megjelent — nyugodtan, jelen, kedves.
És azon kaptam magam, hogy mosolyogva ébredtem.
A napok könnyebbek voltak, többet nevettem, és nem bántam, ha reggel még egy csésze kávét készítettem.
Nem tudom, hová vezet ez. Mindketten öregedtünk, hordozva az életünk súlyát.
De ezt tudom:
Ennyi év után Daniel nem tért vissza, hogy újraírja a múltat.
Csak azt akarta, hogy tudjam, szeretnek.
És valahogy ez újra teljessé tette a jövőt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
