Noah a nyugtára, majd a rezervátív képernyőre pillantott. “Igen, asszonyom.”
Lassan vettem egy mély levegőt, és közelebb hajoltam.
“Töröld le azokat a szobákat, amiket ma este óta nem használtak,” mondtam. “Holnap reggeltől önmagukra vannak.”
Pislogott. “Biztos vagy benne?”
A lift felé pillantottam, elképzelve, ahogy Ethan nevet, és poharat emel a családdal, akik évekig tanították neki, hogy mindig lenyelem a sértést, kisimítom a dolgokat, és tovább fizetek.
Ezúttal mosolyogtam.
“Nagyon biztos,” mondtam. “És minden díjat a nevem alatt kinyomtatott dokumentumokra van szükségem – mert holnap lejönnek, mindent kész akarok.”
2. rész
Noah azután nem kérdezett meg. Bólintott, lehalkította a hangját, és azt mondta: “Mivel te vagy a kártyabirtokos és a legfőbb vendég a foglaláson, szét tudom választani a szobádat, és eltávolíthatom a többi éjszakát a többi éjszakától. De ha ezt megteszem, holnap érvényes fizetési módra lesz szükségük, ha maradni akarnak.”
“Tökéletes,” mondtam.
A hangom nyugodt volt, de belül dühtől és adrenalintól zümmögött.
Gyorsan dolgozott, átkopogtatta a rendszert, miközben én keresztbe tett kézzel álltam. Egy nyomtató zümmögött az íróasztal mögött, részletesen kiadott nyugtákat, foglalási igazolásokat és lemondási értesítéseket. Amikor átadta őket, minden oldalt becsúsztattam egy mappába a táskámból – ugyanabba a mappába, amivel az egész utazást szerveztem. Ez a részlet majdnem megnevettetett.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
