Az ajtóban állt egy kislány.
Nem lehetett volna kilenc évesebb. Ruhái átáztak az esőtől, lazán lógtak vékony testén. A haja az arcához tapadt, összegabalyodva és nedves volt, az arca pedig kipirult a hidegtől.
De nem a megjelenése fagyasztotta meg a szobát.
A szemében lévő sürgős érzés volt.
Előrelépett, majdnem megbotlott.
“Kérlek… Ne edd meg,” mondta, hangja remegett, de eltökélt volt.
A személyzet megdermedt. A vendégek hátradőltek. Néhány ember ösztönösen eltávolodott, nem tudva, mi fog történni.
Victor nem mozdult.
Lassan letette a villát.
“Miért?” kérdezte, hangja nyugodt, de éles volt. “Honnan tudsz bármit az ételemről?”
A lány nagyot nyelt.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
