Claire közelebb hajolt, igazította a hajam.
“Még eszméletlenül is imád áldozatot játszani,” suttogta.
Aztán a hangja még mélyebbre esett.
“Amikor meghal, kiviszjük a fiút az országból. Minden már el van intézve.”
Ethan hátralépett.
“Elviszel engem?”
“Valahol, ahol nem kérdezel,” mondta Ryan.
“Anyámat akarom!”
“Már semmit sem dönt.”
“Igen, van! Azt mondta, ha bármi történik, hívjam Ms. Parkert!”
Csend.
Parker asszony.
Az ügyvédem.
Az egyetlen, aki tudta, hogy két hete megváltoztattam a végrendeletemet.
Ryan bezárta az ajtót.
“Milyen ügyvéd?”
Claire megmerevedett. “Az a gyerek túl sokat tud.”
Aztán—
Megtörtént.
Egy ujj.
Megmozdult.
Ethan látta – de nem szólt semmit.
Közelebb hajolt, és suttogta:
“Anya, ne mozdulj. Már segítséget hívtam.”
“Mit mondtál?” Ryan kiáltott össze.
“Mondtam, hogy szeretem őt.”
Claire a táskájába nyúlt.
“A közjegyző lent van.”
Ryan szorosan megfogta a kezem.
“Aláírod azokat a papírokat, Emily. Valahogy is.”
De már nem haltam meg.
Vártam.
Öt perccel később kopogás hallatszott.
“Biztosan a közjegyző,” mondta Claire.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
