Az ágy nem mozdult.
De a tizedik éjszaka hirtelen felébredtem.
A digitális óra hajnali 2:00-t mutatott
A telefonom rezegni kezdett egy értesítéstől.
Mozgásérzékelés – Mia szobája.
Még félig alva, megnyitottam a kameraképet.
Az éjjellátó képen Mia az oldalán fekve látszott a takaró alatt.
Minden nyugodtnak tűnt.
Aztán a matrac megmozdult.
Csak egy kicsit.
Mintha valami elmozdult volna alatta.
Összeszorult a gyomrom.
Mert Mia ágyában nem voltak tárolófiókok.
Semmi sem volt alatta, csak a fa padló.
De a kamerán…
Valami egyértelműen mozgott.
A telefon képernyőjét bámultam, és próbáltam meggyőzni magam, hogy csak képzelődöm. A szemcsés fekete-fehér éjjellátó képen Mia mozdulatlanul fekve látszott az oldalán, apró mellkasa minden lélegzetvétellel egyenletesen emelkedett és süllyedt. A szoba csendes maradt. Az egyetlen mozgás az ablak melletti függöny halvány ringása volt. Egy pillanatra a matrac mozgása abbamaradt, és minden újra normálisnak tűnt.
Aztán újra megmozdult.
Nem drámai – csak egy lassú nyomás alulról, mintha valaki a vállával vagy a térdével felfelé nyomná. A matrac kissé bebújt Mia háta alá.
A szívem hevesen vert.
„Mia…” – suttogtam magamnak, pedig a kamerán keresztül nem hallott.
A mozgás újra megtörtént, ezúttal erősebben. A matrac középen kissé megemelkedett, mielőtt visszaereszkedett volna.
Kapkodtam a fejemben egy ésszerű magyarázat után.
Lehet, hogy a keret sérült.
Talán eltört egy rugó.
Lehet, hogy az új matracot rosszul szerelték fel.
De ezek közül az elképzelések közül egyik sem magyarázta meg, hogy mi történt ezután.
A takaró kissé megemelkedett Mia lábai közelében.
Mintha alatta valami felfelé nyomult volna.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
