A nővéremre néztem, és életemben először éreztem semmit, csak tisztaságot.
“Még mindig azt hiszed, ez tárgyalás.”
Aztán Marisol megjelent a folyosó végén, egy táblagépet tartva, mögötte két biztonsági személyzet állt.
Vivian tökéletes esküvői napja kezdett összetörni.
3. rész
A helyszín irodája rózsa, nyomtató tinta és pánik illata volt.
Vivian ült velem szemben, még mindig menyasszonyi köpenyben, ökölbe szorított ököllel az ölében. Daniel mögötte járkált, motyogva a telefonjába. A szüleim az ajtó mellett álltak, mint vonakodó tanúk egy tárgyaláson.
Marisol letette a szerződést az asztalra.
“Az utolsó fizetést le kell fejezni, mielőtt a szertartások folytatódnak” – mondta. “Aláírt ügyfélként Claire lemondhatja vagy folytathatja. Ha törölik, a helyszín megtartja a tizenegyedik pont szerinti előleget.”
Vivian a kezét az asztalra csapta. “Ez az én esküvőm!”
Marisol nem pislogott. “Ez Claire szerződése.”
Daniel előrehajolt. “A ceremónia után fizetünk.”
“Nem,” mondta Marisol.
“Írd fel a menyasszony kártyájára,” mondtam.
Vivian feje hirtelen felém fordult.
Daniel abbahagyta a járkálást.
Anyám suttogta: “Claire…”
Enyhén mosolyogtam. “Mi? Ez az ő esküvője.”
Vivian nyelt egyet. “A kártyalimitem van—”
“Max?” Befejeztem. “Igen, tudom.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
