“Mivel?”
“Vele”.
Kifújtam a levegőt az orromon keresztül. “Anya.”
“Komolyan mondom.”
“Mit jelent ez?”
Előrehajolt. “Ez azt jelenti, hogy nem az, akinek gondolod.”
Nevettem, de nem volt benne humor. “Alig ismered őt.”
“Elég tudok.”
“Mire elég? Hogy továbbra is piros golyókat lőjek arra a nőre, akivel feleségül megyek? »
Anyám arca ekkor megváltozott. Nem igazán harag. Megsérült. Igazi seb.
“Próbáltalak megvédeni.”
Összetörtem.
“Hogy megvédjem magam mitől? Boldogság? Egy olyan életet, ami nem körülötted forog? »
Amint kimondtam, ki akartam venni.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
