Mind összefonódott.
“Már nem tudom, mi ez,” vallottam be. “És nem hiszem, hogy úgy tehetnénk, mintha minden rendben lenne.”
Bólintott.
“De talán… amikor mindez igazán véget ér… Kideríthetjük, mi maradt.”
“Rendben,” mondta halkan.
Ránéztem. “De ha valaha lesz legközelebb… Nem tartunk ilyen titkokat.”
A szemei megteltek, de nem vitatkozott.
Csak közelebb húzódott, válla hozzáért az enyémhez.
És először azóta, hogy minden szétesett—
Nem éreztem magam teljesen egyedül.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
