Aztán, az utolsó évben, felhívtam a campus biztonságiát, miután sikoltozást hallottam a szobájából. Rachel mindenkinek elmondta, hogy túlzásba vittem. Mark féltékenynek nevezett. Barátaink a kényelemet választották az igazság helyett. Rachel két nappal később elköltözött, és soha többé nem beszélt velem.
Most a fia úgy nézett rám, mintha én lennék az utolsó térképdarab.
Közelebb léptem. “Oliver, hol van az anyád?”
Az arca összeráncolódott. “Nem tudom.”
Maribel finoman elmagyarázta, amit megtudtak. Oliver egy ittas sofőr által elütött fuvarmegosztás hátsó ülésén ült. A sofőr megsérült, de élt. Olivernek nem volt telefonja. A hátizsákjában a rendőrök egy lezárt borítékot, egy váltóruhát és a kontaktkártyámat találták.
“Az anyád az autóban volt?” kérdeztem.
Megrázta a fejét. “Ő tett bele.”
“Hová mentél?”
“Neked.”
A szoba mintha megdőltült volna.
Oliver a jó kezével a hátizsákjáért nyúlt. “Azt mondta, ne nyissam ki a levelet, hacsak nem ijedek meg.”
Maribel rám nézett. “Még nem nyitottuk ki. Őrzőre vártunk.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
