Amikor beléptem a szobába, Lucy az ágyon ült, mindkét kezével egy csészét szorongatva. Az arca kipirult, haja nedves, a szemei túl tágra nyíltak.
Látott engem—
és összetört.
“Anya…”
Odarohantam hozzá, szorosan öleltem, miközben a vállamba sírt, teste remegett.
“Itt vagyok,” suttogtam. “Itt vagyok.”
Úgy kapaszkodott belém, mintha azt gondolná, én is eltűnhetek.
Amikor végre megnyugodott, alaposan megnéztem.
“Megsérültél?”
Megrázta a fejét. “Szomjas voltam… és meleg volt.”
Összeszorult a szívem.
“Vártam,” suttogta. “Azt hittem, visszajönnek.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.