Futottam a parkolóhelyemhez—
és megállt.
Az autóm eltűnt.
Aztán átkattan.
Aznap reggel kölcsönadtam a nővéremnek, Amandának. Azt mondta, kiviszik a gyerekeket, és több helyre van szükségük. A szüleim vele voltak. Lucy-t is el kellett vinniük.
És igent mondtam.
Taxit rendeltem, miközben járkáltam a várakozás közben. Három perc végtelennek tűnt. A szívem nem lassult le.
Amikor megérkezett a sofőr, berohottam.
“Irgalom tábornok,” mondtam. “Ott van a lányom.”
A forgalom kúszott a forgalom. A piros fények örökké nyúltak. Minden másodperc úgy tűnt, mintha valami kicsúszna a kezéből.
Felhívtam anyámat. Nincs válasz.
Az apám. Semmi.
Amanda. Még mindig semmi.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
