“Én adtam neki ezt a házat. Minden jogom megvan itt maradni. Csak elmondtam neki a feltételeimet. »
Integettem Jake-nek. “És tisztelted őket.”
Összeszorította az ajkát.
Lorraine felemelte az állát.
“Így működik ez,” mondta nyugodtan Lorraine. “Én vagyok az anyja. Rajtam múlik. »
Jake-re fordultam. “Ez igaz?”
Nem akart rám nézni.
“Azt hiszem, ez a válaszom.”
Aztán átkutattam a táskámban.
Nem akart rám nézni.
Elővettem egy borítékot, és átadtam neki.
Úgy nézett rá, mintha meg akarná harapni.
“Mi az?”
Lorraine megragadta a borítékot, mielőtt az mozoghatott volna, és mielőtt válaszolhattam volna.
Kinyitotta, végigfutott az első oldalon, és megmerevedett.
Az arca elsápadt, majd vörösebbé vált, mint egy tűzoltóautó.
Lorraine megragadta a borítékot.
“Válás? Ez nevetséges!” Lorraine eldobta a borítékot. “Nem mehetsz csak úgy el.”
A férjem felvette a válópapírokat. Összerogyott a székében, miközben olvasta őket.
Végül a szemembe nézett. “Tényleg ezt fogod megtenni?”
Bólintottam. “Pontosan értettem, hol állok, amikor nemcsak azt kérted, hogy menjek el, hanem azt is vártad, hogy egy kopott motelben maradjak. Lehet, hogy azt hiszed, nem vagyok jobb ennél, de én az ellenkezőjét gondolom. »
Aztán elmentem.
Összerogyott a székében, miközben olvasta őket.
Az ajtó becsukódott mögöttem, és semmit sem hallottam belülről. Nem tiltakozás, nem bocsánatkérés, senki sem futott utánam.
Ez a csend megerősítette az összes döntést, amit abban a motel szobában hoztam.
Szerinted mi fog történni ezekkel a karakterekkel? Oszd meg a gondolataidat a Facebook kommentjeiben.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
