“Miért vagy itt?”
“Nem érdemled meg ezt.”
Az emberek kezdtek valamit észrevenni.
Elkezdtem válaszokat gépelni, de mit mondhattam volna? Hogy a férjem inkább az anyja kényelmét részesítette előnyben az én méltóságommal?
Túl fájdalmas volt szavakba önteni.
Még mindig nem hallottam Jake-től vagy Lorraine-től.
De ez hamarosan megváltozik.
Elkezdtem válaszokat gépelni, de mit mondhattam volna?
Jake késő este írt nekem.
Tényleg nem kellett volna semmit is posztolnod. Csak egy hétre szól.
A képernyőre néztem, majd fejjel lefelé tettem a telefont az éjjeliszekrényre, ahol újra rezegett, majd elcsendesedett.
Ekkor tudtam, hogy tovább kell lépnem a tervem második lépésére.
Nem hagyott nekem más választást.
Át kellett lépnem a tervem második lépésére.
Nem csak azokon a borzalmas első napokon posztoltam, hanem telefonáltam is.
Minden este az ágy szélén ültem, nyitva a laptopommal, papírok szétszórva, mint egy kirakós darabjai, amelyeket évek óta elkerültem.
Amikor az ötödik napon hazaértem, minden készen állt.
Arra számítottam, hogy Lorraine már rég elment, de amikor beléptem, a cipője az ajtó előtt volt.
Telefonáltam is.
Lorraine a nappaliban állt, karba tett kézzel, szemei áthatóak, mintha valamit várna előre.
“Ó, tényleg volt merészed, hogy megjelentél ide, miután megaláztál minket online.”
Jake jelent meg mögötte, összeszorított állkapcsúval.
“Tetszett? Hogy áldozatot játszhatsz ebben a helyben? »
Kihúztam a vállam, és felkészültem életem harcára.
Jake jelent meg mögötte, összeszorított állkapcsúval.
“Nem én választottam ezt a helyet, Jake. Te választottad. »
Gúnyosan mosolygott, és felismertem anyja hangját a nevetésében. “Mit vártál egy ötcsillagos szállodától? Tudod, mennyibe kerül ez a motel?” »
“Tudod, milyen kopott volt?”
A férjem bosszúsan feldobta a kezét. “Miért kell mindent dramatizálnod?”
Gúnyosan mosolygott.
“Drámai? Azért kényszerítettél, hogy elhagyjam a saját házamat, mert ő,” rámutattam Lorraine-re, “hisztizz.”
Lorraine felemelte az állát.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
