Mrs. Peterson undorodva néz rá.
“Szégyellned kellene!”
Albert forgatta a szemét, figyelmen kívül hagyta, és folytatta a pakolást.
Ekkor váltott ki bennem valami.
***
Aznap este, miután Mrs. Peterson segített letelepedni az alsó ágyba, felhívtam Waltert, Albert nagyapját.
“Nos, helló,” mondta melegen. “Hogy van a kedvenc unokám?”
Ez történt.
Olyan mélyen zokogni kezdtem, hogy nehezen kaptam levegőt.
Mrs. Peterson undorral nézett rá.
Walter hallgatta, miközben mindent elmagyaráztam. Amikor befejeztem a beszédet, hosszú szünet következett. Aztán halkan sóhajtott.
“Értem. Ne aggódj, drágám,” mondta. “Van egy tervem.”
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
