Magasabbra emeltem a telefont. “Mondd még egyszer. Mondd el, hogy az örökségem a tiéd. Mondd el, hogyan jöttél ide, hogy jogi dokumentumokat írjak alá, miközben gyászolom a szüleimet.”
Szemei Vanessára cikáztak.
Hirtelen nyugtalannak tűnt.
“Isabella,” mondta, “ne túlzásba hozd ezt.”
Rövid, furcsa nevetést engedtem ki.
“A szüleim házához jöttél a temetésük után, hogy segítsd a férjemnek lopni tőlem,” mondtam. “Ez már most nagy.”
Adrian közelebb lépett. “Szerinted valaki elhinni fog?”
Ekkor tágra tártam az ajtót.
És amit kint láttam, az mindent megváltoztatott.
A szomszédaink is ott voltak.
Mrs. Rivera a szomszédban állt, kezében a telefonjával. Mr. Collins, egy nyugalmazott rendőr az utca túloldaláról, már a verandához sétált. Két másik ember állt a közelben, figyelve.
Elfelejtettem, hogy nyitva vannak az ablakok. Elfelejtettem, milyen hangos tud lenni Adrian.
De már eleget hallottak.
Mr. Collins Adrian sérült csuklójára nézett, majd a hasadt ajkamat, és az asztalon lévő mappát.
Ne hagyd ki a többit! Kattints a Tovább gombra a folytatáshoz.
